Rövid időn belül két új kötete is megjelent a hazai vizuális költészet és performansz ismert alakjának, Bíró Józsefnek. Stílusa változatlan, szövegmontázsaiban a betűk mellett, velük egyenértékű funkcióban írásjelek sokaságát alkalmazza (per-jelet, három pontot, felkiáltójelet), másfelől a szövegekbe sok esetben grafikai elemeket, rajzolt betűkből álló képverseket illeszt, és akkor még nem szóltunk a szöveg-kiemelésekről, az eltérő betűnagyságról, a félkövér vagy dőlt betűk alkalmazásáról. Ilyen értelemben mondták róla, hogy Bíró József talán nem a közönségnek alkot, hanem magának a szövegnek. Versei - ha versekről lehet beszélni - bizonyos értelemben olyanok, mint a megfejtetlen titkosírás: ott van, mindenki látja, de senki sem érti. Csak a létező szöveg érti önmagát. Ez ugyan szűk kört, de annál nagyobb mélységet jelent. Pedig, tudnivaló, a megfejtés ott van a szövegben, de ahhoz, hogy ennek a jelentése napvilágra kerüljön, abszolút szövegértés szükséges. A sokféle vizuális elemmel kiegészített szövegek nyilvánvalóan egy abszolút szabad asszociációs művelet "hieroglifái"; másképpen: a szerző tudatműködésének kivetítései. A vékony, szinte füzetnyi terjedelmű kiadvány a vizuális költészet mélyre néző, beleérző, a "hieroglifák" megfejtésében jártas olvasók érdeklődésére számíthat. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"