A könyv címét adó, „Az isten szerelmére” mondat Mándy Ivántól való, akinek szavajárását szeretetteljes rágondolással idézi meg Vámos Miklós, aki kötetében egy-egy jeles hazai író, költő, művészember remekbe szabott portréját villantja fel olvasói előtt. Valamennyien kimagasló személyiségek voltak, akik meghatározták a huszadik század irodalmi életét, a rájuk való emlékezés hatja át a kötet esszéisztikus portréit, amelyeket két nagy egységbe (Hogy volt; Írhatnám polgár) foglalt össze az író. Az első nagy fejezetben pályatársait, kortársait, barátait mutatja be, közöttük olyan írókat (Örkény István, Mándy Iván, Karinthy Ferenc, Déry Tibor, Janikovszky Éva, Szabó Magda, Ottlik Géza, Mészöly Miklós és sokan mások), rendezőt (Várkonyi Zoltán), színművészt (Major Tamás), zeneszerzőt (Kodály Zoltán) és költőket (pl.: Faludy György, Ladányi Mihály, Simonffy András, Weöres Sándor, Károlyi Amy), akikhez többnyire személyes ismeretség, barátság fűzte Vámost. Az írások többségükben hétköznapi találkozások, élmények, életesemények történéseit villantják fel, idézik meg egy-egy pillanatfelvételben a mára már eltávozott alkotók, a koruk kulturális életét meghatározó személyiségek (pl.: Kardos György, Aczél György, Király István és mások) alakját. Mellettük szerepelnek még a bemutatottak sorában világhírű írók, mint például Arthur Miller és Jean-Paul Sartre. Szó esik még a rendszerváltozás előtti irodalmi élet „titkairól”, a szerkesztőségek munkájáról, néhány teljhatalommal bíró vezető személyiségéről és a kulturális életről alkotott elképzeléséről. A második nagy fejezetben a huszadik századi íróóriások (pl.: Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Csáth Géza, József Attila, Hatvany Lajos, Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Tersánszky Józsi Jenő, Kassák Lajos, Hamvas Béla és sokan mások), és a hozzájuk közel álló asszonyok (Kozmutza Flóra, Szántó Judit, Harmos Ilona, Török Sophie, Gyömrői Edit) irodalmi műveinek, értékes szövegeinek tükrében mutatja be a szerző személyiségük egy-egy jellemző vonását. Vámos Miklós portréi a bemutatott alkotók emberi arcélét rajzolják meg, ám eközben az olvasó bepillanthat a kor irodalmi életének kulisszái mögé és ezáltal megéled az a miliő, amelyben ezek a szellemóriások éltek és alkottak. Az írások egy része a 2004-2009 közötti időszakban íródott, és az Élet és Irodalom hasábjaiban már olvasható volt. A Hogy volt című fejezetben beékelődve néhány fekete-fehér, dokumentatív fénykép látható. A szerző jelmondatával, „Olvasni arany” ajánlható az irodalomkedvelők széles táborának az olvasmányos, szórakoztatva informáló kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"