Claire Keegan röviprózájának ereje a nyelvi tisztaságban, az egyszerű, de annál mélyebb kifejezések sallangmentes használatában, valamint az alapvető humánumra épülő történetek kidolgozásában keresendő. A díjnyertes szerző stílusának titka, hogy bár a felszínen látszólag keveset mond, mégis képes arra, hogy nagyon sokat megmutasson az emberi kapcsolatok összetettségéből, az ír mindennapok olykor megdöbbentően rideg. A Nemes Anna fordításában, a 21. Század Kiadó gondozásában megjelent kötet még a száz oldalt sem éri el, de nem is kell, hogy a felvázolt családi történetet a szerző hosszabban taglalja, Keegan művészetének szépsége e tömörség révén bontakozik ki a maga teljességében. Miként az életben, úgy a kisregény lapjain is számos elhallgatást, ki nem mondott titkot és fontos részletet találunk, amelyet az olvasóknak kell kiegészítenie. Így működik a szöveg zárlata is, amely noha nyitva marad, a végkifejletet tekintve mégsem lehetnek kétségeink. A kisregény egy szerény anyagi körülmények között élő ír családról szól, ahol éppen születőben van a legkisebb testvér. A mezőgazdasági munkákból élő apának egyre nehezebb előteremtenie a megélhetéshez szükséges betevőt. Ettől függetlenül gyermekeiket nevelhetnék szeretetben és békességben, ám ebben a családban a szeretetlenség és az elhanyagolás a meghatározó.