Teljes leírás
Az 1960-as évek végén a Kilencek elnevezésű költői csoportosulás tagjaként indult Konczek József prózaíróként is költő módjára szól: új novellás kötetének némely darabja akár versprózaként is olvasható. Első írása arról szól, hogy a jóság megjelenik az ember szemében, de a tettetett jóság sosem látható az ember tekintetében (A réti jóság). Megidézi azokat az időket, amikor a nők még takargatták a szépségüket (A szégyenlősök); visszagondol Perjési tanító bácsira, miként magyarázta el a párhuzamosok találkozását (A konkrétum).