A minimum kétarcú, sokféle hangon szóló felvidéki költő többségében szerelmes verseit válogatta össze Szepes Erika. Az első vers, a Rózsa és rúzs a vörös szín és a pergő r-hangok fölidézésével a már-már eszelős szerelem önfeledt pillanatait idézi meg. A vörös rózsa motívuma még számos versben fölbukkan, mint a férfi vágyának szimbóluma (Roxána), vagy - mint az elporló rózsaszirom - az elmúlás jelképe ("Mentem"). Vörös rózsa, vér, rúzs, a lebbenő szoknya látványa és a forróság érzete igen gyakori motívuma a költőnek, aki fölhevültségét, a vágy és a beteljesülés tikkasztó mámorát sokféle variációban ábrázolja (Születésnapodon; Koncert; Mondtam neked). A sokszor rajongó, túlhevült érzelem azonban nem - vagy csak igen ritkán - ölt testet túlfeszített képekben, Z. Németh István nagyon is mesélős módon, az emlékeket, benyomásokat, érzéseket szinte aprólékosan, hitelesen megjelenítve vall érzelmeiről: "Ülök a város néptelen terén, fázva / nézem, hogy törmelékké válik életem, / hajolj fölém, takarj be, kérlek, / foga közt tart, nyüszít az értelem" (Levél, hosszú két év után). A költő a témától szinte idegen pontossággal rajzolja meg a pillanatot, a helyzetet, rögzíti az emlékezés körülményeit, csak ezután adja át lelkét a megittasultság érzésének. Vagyis a körülmények tárgyilagos, pontos megjelenítése és az érzelmek vehemenciájának érzékeltetése adja versei egy részének dinamikáját, áradó lendületét (A költő egy napja; A szavak után). Z. Németh István fölöttébb érdekes kiruccanást tesz a webes világba (Trans-Cyberia Expressz; Webibaba; Töltsdle vers; Elektronikus oltár; Vidd Lindát szörfözni). Ugyancsak messzire szárnyal a víziók világába, valószerűtlen vidékekre, szinte extatikusan mutatva be a földöntúli tájat, hogy aztán egy kijózanító villanás után visszazökkenjen a valóságba (Egy belső táj pontos leírása; Plazma Miazma; Nyugtalan angyal). Hiteles leírások és delíriumos látomások váltakoznak olykor egy versen belül, mintha egy dezilluzionált posztmodern költő és egy fölhevült trubadúr találkozott volna Z. Németh István költői alkatában. A természetet alaposan megfigyelő, a kibertérben elboldoguló szakértő és a szédült szerelmes találkozik a kötet válogatott verseiben. Z. Németh István - a mondottakból is következően - versformák és alakzatok sokaságát alkalmazza, az intertextuális megoldásoktól a játékos szövegalakításon át a klasszikus metrumokig. Kedveli az antik időmértéket, szívesen használja az alliterációt (töltött líra két személyre). Z. Németh István legalább kétféle költői alkata, magabiztos poétikája, illetve remek megfigyeléseinek és látomásainak izgalmas harmóniája mutatkozik meg legszebb verseinek válogatásában, amely az Ünnepi Könyvhét kiadványa. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"