A kortárs angolszász irodalom egyik legnagyobb hatású alkotója, aki nem mellesleg az ógörög egyetemi tanára, belevágott a szicíliai görög költő, Sztészikhorosz Gérüonéisz című töredékes művének fordításába, ám egy idő után úgy érezte, az anyag ellenáll, ezért egy pszeudo-fordítást készített, újraírta, mai környezetbe helyezte az ókori művet. A laza összefüggésű, rövid és hosszú sorok izgalmas egymásutánjából álló, szabad vers formájú verses regény Sztészikhorosz művén alapszik, amelynek hátterét Héraklész tízedik próbája adja, amikor el kell mennie Erütheia szigetére, hogy megszerezze Gérüón, a szörny marhacsordáját. Carson 20. századi verziójában a főhős, Gérüón csupán metafizikai értelemben azonos az ókori szörnyalakkal, valójában egy nemi identitásával, homoerotikus vágyaival küzdelmet folytató fiatalember. A bátyja által molesztált fiút gyönge akaratú anyja nem képes megvédeni, ezért a fotózásban keres vigaszt, illetve a szerelemben, amit a Héraklész nevű fiatalember iránt érez. Ám Héraklész elhagyja Gérüónt, de később Argentínában újra találkoznak, és akkor Gérüón, Héraklész és ez utóbbi szerelme, Ankash között szerelmi háromszög alakul ki. A homoerotikus nevelődéstörténet egyfelől élesen szakít a formális hagyománnyal, hiszen mitológiai történet mai sztori formájában ölt alakot, másrészt viszont alig érthető meg az ókori mitológia ismerete nélkül. Gérüón egy riadt, saját nemi vonzalmaival küzdő – és rendre alulmaradó – fiú, Héraklész meg egy harsány és felszínes playboy, aki mégiscsak félisten, hiszen képes romba dönteni a kamasz fiú életét. Anne Carson a hőseivel és történetükkel nem egyszerűen áthelyezi az ókori mitológiát a mába, hanem új mitológiát akar teremteni, hiszen a kanadai költőnőt nem a hős tragikus sorsa érdekli, hanem a szerelmi-erotikus vereséget túlélő fiú tovább sorsa, lecsillapodó új életszakasza. Gérüón története így fájdalmas vallomás – ahogy ma mondják – coming out lesz, és a magára találás véres, verejtékes története. A románc műfaji megjelölést viselő Vörös önéletrajza sajátos szerkezetű mű, amit egy rövid esszé (Vörös hús: mit adott Sztészikhorosz a világnak?) vezet be, ezután olvasható a 47 részes románc, a szabad versekből épített regény, végül lezárásként található egy fiktív interjú az ógörög szerzővel, Szztészikhorosszal (Interjú). A verses regény szövegében számos vendégszöveg is található Gertrude Steintől, Heideggertől, Emily Dickinsontól, Walt Whitmantól. A hosszú és rövid sorok izgalmas váltakozásától dinamizált szöveg stílusa is sokszínű: egyszerre érzéki és vicces, szívbe markoló és gyöngéd, mégis az egész – miképp az ókori mű – valahogy a töredékesség érzetét kelti az olvasóban. A Szappho-fordítóként, esszéíróként, költőként hírnévre szert tett Anne Carson kötetéhez Krusovszky Dénes írt eligazító utószót. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"