Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
10%
Teljes leírás
Megindítóan szép és poétikailag is magas minőséget képviselő kötettel lépett olvasói elé Szabó T. Anna, aki legújabb verseiben a gyász, a feldolgozás és elengedés témáját járja alaposan körbe. Verseire a tökéletesre csiszolt formavilág, a remekbe szabott rímek és ritmusok, valamint az expresszív, tömör és sűrítő kifejezésmód jellemző. A kilenc ciklusba (Minden, mi; Határok; Létház; Időtlen; Kintbent; Tűzben; Hírvivő; MQ; Magadból, örülj). A szentenciaszerűen megfogalmazott gondolatok az emberi életet, a létet állítják a középpontba: „A lét csupán egy épület, / nem épülhet fel nélküled” – olvashatjuk a Létház első strófájának nyitó sorpárjában. Ez a ház azonban a végtelennel ér fel, oda tart minden és mindenki, azt kell a kereső embernek elérnie, amely messze túlmutat az anyagi valóságon és a mindennapok tapasztalati terén. „Táltosságba magasodva, / négy égtájjá tágasodva, / mint a nyírfák, mint a rétek / messze nyúlnak, égig érnek.” A Varázslódal első strófájában megfogalmazott gondolat szerint a mindenséghez kell mérni magunkat, az ember szellemének, hasonlóan a rétekhez és a nyírfákhoz, valamint a négy égtájhoz, fel kell ölelnie mindent, nyújtózkodásában nem lankadhat el.
Szabó T. Anna (1972-)

Vigasz

Borító ár
3 999 Ft
Aktuális online ár
3 599 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Szabó T. Anna (1972-)
ISBN
9789631444070
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2024
Méret
170, [5] o.
Kiadás pontos dátuma
2024.10.10
Kiadó
Magvető
Cikkszám
3001088618
Alcím
versek

Darabszám
Teljes leírás
Megindítóan szép és poétikailag is magas minőséget képviselő kötettel lépett olvasói elé Szabó T. Anna, aki legújabb verseiben a gyász, a feldolgozás és elengedés témáját járja alaposan körbe. Verseire a tökéletesre csiszolt formavilág, a remekbe szabott rímek és ritmusok, valamint az expresszív, tömör és sűrítő kifejezésmód jellemző. A kilenc ciklusba (Minden, mi; Határok; Létház; Időtlen; Kintbent; Tűzben; Hírvivő; MQ; Magadból, örülj). A szentenciaszerűen megfogalmazott gondolatok az emberi életet, a létet állítják a középpontba: „A lét csupán egy épület, / nem épülhet fel nélküled” – olvashatjuk a Létház első strófájának nyitó sorpárjában. Ez a ház azonban a végtelennel ér fel, oda tart minden és mindenki, azt kell a kereső embernek elérnie, amely messze túlmutat az anyagi valóságon és a mindennapok tapasztalati terén. „Táltosságba magasodva, / négy égtájjá tágasodva, / mint a nyírfák, mint a rétek / messze nyúlnak, égig érnek.” A Varázslódal első strófájában megfogalmazott gondolat szerint a mindenséghez kell mérni magunkat, az ember szellemének, hasonlóan a rétekhez és a nyírfákhoz, valamint a négy égtájhoz, fel kell ölelnie mindent, nyújtózkodásában nem lankadhat el.