Műveltsége és kimeríthetetlen tudásvágya miatt illette az utókor VI. Leót a „bölcs” jelzővel. A 886-ban trónra lépő bizánci császár, noha maga nem volt kiemelkedő hadvezér, sőt a legenda szerint csatát sem látott soha személyesen, mégis arra vállalkozott, hogy megírja kora és a régebbi korok hadi tudásának összegzését. Munkája, éppen a szerző látszólagos járatlansága miatt, sokáig kevésbé érdemesült a figyelemre, sem a filológusok, bizantinológusok, sem a modern hadtörténészek és teoretikusok nem szenteltek sok figyelmet Leó Taktika című munkájának. Kákóczi Balázs bevezető sorai azonban ennek éppen az ellenkezőjéről fogják meggyőzni a Taktika első teljes magyar fordításának leendő olvasóit. A vaskos kötet ugyanis, amely a Corpus Fontium sorozat második részeként jelent meg, VI. (Bölcs) Leó Taktika című munkáját foglalja magában, melyet Fehér Bence ültetett át magyar nyelvre. A szöveget kiegészítő és a befogadást nagyban segítő jegyzetapparátust a fordító és Kákóczi Balázs jegyzi. A kötetbe a magyar fordítás mellett a görög eredeti is bekerült, így a bilingvis kiadás a nyelvvel és a korszakkal ismerkedő filológus-hallgatók számára is ajánlható olvasmány lehet a későbbiekben.