Hogyan él napjainkban egy apáca? Sára-Csombor Rita első regénye, a Vénia – mely cím a szerzetesi életben többször ismételt bűnbánati gyakorlatra, elégtételre utal – Flóra, az egyetemre járó novícia mindennapjait mutatja be. A lány azonban az isteni elhívás ellenére sehogy sem illik a szigorú keretek közé: nehezére esik a korán kelés, ha pedig időben be is esik a reggeli misére, a nyikorgó stallummal hívja fel magára a figyelmet. Ezek azonban még a kisebb dolgok: annál nehezebb ügy, hogy szerelmi kapcsolat fűzi Tamáshoz, a kispaphoz, s visszatérő álma, hogy gyermeket vár – ezt még pszichológusának sem meri elárulni. Nem is csoda, hogy pszichoszomatikus tünetek kínozzák: a bűntudat, szorongás és szégyen spirálja miatt folyamatos hányásrohamok és fullasztó köhögés gyötrik. A 21. században az egyházi és szerzetesi élet mindinkább távolinak, megközelíthetetlennek tűnik, a legtöbb kívülállónak nincs is közvetlen ismerete arról, hogyan élnek a rendben. A skála egyik végén szent életű, néhány centiméterrel mindig a föld fölött lebegő, megingathatatlan embereket vizionálunk, a másik végén pedig az egyház rigorózussága, archaikus merevsége, valamint a kléruson belüli – hatalmi és szexuális – visszaélések ismeretesek.