A neves irodalomtörténész és többszörösen díjazott író legújabb könyve mintha éppen e két szerepet és megszólalásmódot próbálná ötvözni: a közreadott két kisregényben a múlt megismerésére irányuló kutató alaposság és a szépirodalommal foglalkozó író fantáziája lépett frigyre. Milbacher Róbertnél kevesen ismerik jobban a 19. századi magyar irodalmat, valamint a jelentős szerzőkre azóta ráíródott legendákat, népi mítoszokat. A jelen kötet azt mutatja meg, hogy a bizonytalan múlt hogyan rekonstruálható különböző módon, a megszállott kutatót miért nem tudja elengedni megtalált témája. Az első kisregény főhőse érzelmileg is involvált: Tóth József Szendrey Júlia szeretőjeként végig a beteges asszony mellett volt, szerelme halála után pedig Petőfi Sándor halála vagy eltűnése ütött szöget a fejében. Mivel Szendrey Júlia házasság Horváth Ádámmal végleg megromlott, Tóth megpróbálta bizonyítani, hogy Petőfi mégsem halt meg, így a Horváth-tal kötött házasság is érvénytelen. A ’hatvanas években Tóth rendre felkereste azokat, akik Petőfi feltűnőséről bármit is halottak, próbálta felfejteni a nyomokat, míg végül Petőfi és a pánszláv eszmék kapcsolatáig jutott. Az irodalmi műben kreatív módon keveredik a bizonyítható történelmi realitás Milbacher szépíró gyakorlatával. Miközben játszik az olvasókkal, bemutatja, milyen könnyű elferdíteni az ismert tényeket, az elfogadott magyarázatok és narratívák helyére egy alternatív változatot állítani.