Kónya Lilla 2024-25 során íródott verseit közli a jelen kötet, amely - hasonlóan a korábbiakhoz - a Hungarovox Kiadó gondozásában jelenhetett meg. A régóta lírikusként alkotó tanárnő hangja nem változott az évek alatt: verseiben ma is nyíltan és őszintén áll olvasói elé, megkapó személyesség és szubjektív ábrázolásmód jellemzi. Költeményeiben a megélt tragédiák és fájdalmak éppúgy helyet kaptak, mint a hétköznapi élet apró örömei, az élet szépsége miatt érzett hála, a múló időn való töprengés, az értelem- és hitkeresés, az elmúlás sejtelme, a melankólia, és az erre reflektáló remény: "Meddig fogok még verset írni? / És aztán mi lesz majd velem? / Mi lesz belőlem, Istenem? // Ne hagyj el engem, Jóreménység! / Világíts egemen! / El sose menj! Maradj velem! / Segíts nekem!" (Jóreménységért való fohász). Verseiben továbbra is a kötött metrumot részesíti előnyben, a szerző így a líra klasszikus hagyományaira csatlakozik. A ciklusokba ezúttal nem rendezett költemények változatos témákat járnak körbe, melyek a szerző életéből, emlékeiből táplálkoznak, bennük alkalmanként mély egzisztenciális kérdések fogalmazódnak meg: "És hogy rám még mi vár? És vár még rám akármi? / Végre pihenhetek? Vagy van még mit csinálni?" (Epilógus). A kiadvány a kortárs női líra iránt érdeklődők figyelmére számíthat. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"