A világirodalmi érdeklődésű olvasók előtt ismerős lehet a román költő neve, Temetések (2025) című, morbid témájú, groteszkbe hajló mágikus realista hosszúverse nem rég jelent meg Pethő Lorand fordításában. Ezúttal Balázs F. Attila átültetésében lát napvilágot tíz „elégiát” tartalmazó kötete. Természetesen nem Tzone lenne, ha valóban elégikus költeményekről lenne szó; valójában olyan versfüzér jelenik meg most, amelynek lírai alanya mellett a másik főszereplője a víz, a tengerbe ömlő Duna. A költő életében és költészetében meghatározó szerepe van a folyónak; a Temetések lírai alanya is egy vízbefúlt ember volt. Mostani művének első része (gyerünk, kelj fel!) voltaképpen riadó: kedvese ébreszti a költőt, keljen föl azonnal, mert árad a folyó.