Király László az 1960-as évek végén indult, az erdélyi magyar költészetet jelentősen megújító ún. második Forrás-nemzedék egyik leghamarabb befutott és talán legmesszebbre jutott tagja. A költői pálya e távlatát érzékelteti új kötete is, amely nagyobb részben hol plakátszerű, hol montázsolt, hol kollázsformájú, akár ütemhangsúlyos, akár szabadon áradó versekből áll, amelyek alakjukban, strófaszerkezetükben is elkülönülnek a hagyományos versformáktól. E művek mozgósító erejűek vagy meghökkentő hatásúak, miközben elgondolkodtatók, mert a tömör vagy töredékes formák sűrű, sokszor jelzésszerű intellektust és mély moralitást hordoznak. A kötet első, 16 részes ciklusa (Le-felé) kiáltványokra emlékeztető plakátversekből áll. Az Ave Descartes című darabban így szólal meg: „Gondolkodom / tehát / nem / vagyok / hajlandó”.