Fodor Balázs ambiciózus költő abban az értelemben, hogy a lét teljességét, az emberi világ változatos egészét kívánja verseiben megjeleníteni, ugyanakkor ezt nem kiterjesztett metaforákkal, allegorikus képekkel teszi, hanem nagyon is konkrétan ábrázolja az élet apró jelenségeit, időben és térben pontosan kijelölve annak elemeit. A kötet bevezető darabjában (Alba foramen) mindjárt utal is erre a sajátos tér-idő-fölfogásra: „Időben utazunk / mégis a tengerhez / érkezünk // Háromezer év alatt / egymásra rakódott / ismeretlen városok”. Ez a pontosság nagyon tág kereteket mutat, hiszen megjeleníti a régi pesti Füvészkertet, Szentendre páratlan architektúráját, a külvárosi Rákos-patakot vagy a taliándörögdi űrtávközlési állomást, ugyanígy a messzi elterülő termőföldeket vagy a végtelen univerzumot.