A mondatként formálódó kötetcímek mindig arrébb hökkentenek valamit az olvasóban. S ha felszólító módba öltöznek, még sietősebb a jóleső izgalom. A Terítsd könnyeid a napra ráadásul különösen szép fölirat: érzelmi kitárulást előlegez, vigaszos beszédformát ígér, vallomásos személyességgel csábít. Végül mindahány várakozásunkat kielégíti Graziella Di Grezia verseskötete. A 118 számozott, szabadverses szöveget nemcsak a számtan rendezi sorba: füzérükből egy látás- és gondolkodásmód története bontakozik ki; jóllehet a néhány vonással megelevenített arcképek és az életképi villanások-elsötétülések éppoly szeszélyes egymásutánban sorakoznak, amilyen tetszőlegességekre és váratlanságokra az élet maga is hajlamos. A halál és a szeretet motivikája közt életigazságok és élet-hazugságok párbeszéde zajlik. Ezek a versek egyszerre leírások és reflexiók, elbeszélések és konklúziók. Humánum és humanizmus útjait keresik; minden ízükben az emberi méltóság dicséretére szövetkeznek. Nagyotmondó modor nélkül nyitnak lelkiismereti dimenziót, amiben a szóképekkel nem hivalkodó stilisztika, azaz a versbeszéd letisztult egyszerűsége is érdemi szerepet kap. A nyitány a kötet alaphangját üti meg, a mindenkori te személyességéhez forduló beszédmód gyöngéd figyelemmel istápolja a sérülékeny földi létezőt: „A boldogtalanság tégláiból / és a bizonytalanság homokjából / építs magadnak házat, / hadd lakják be / a szeretet kísértetei, / és reméld, / hogy élővé válnak.” (1) Ebben a versvilágban nincs mindenkinek neve, mert mindenkinek van sorsa. Általánosan egyedi, fogalmak és érzékletek közt veszteglő-virágzó: „Csak a névtelen jelen van. / Egy minden nélküli jelen. / Miközben az öregek / kártyáznak.” (2) – „Név nélkül, / finoman / törölgette a port / a nyugalomról.” (9) A higgadt bölcselet tónusa („Mások vagyunk. / Más vagyunk. / És nem ismerjük fel önmagunkat.” [10]), illetve az aforisztikus tanítások és paradoxonba göngyölt fölismerések egyaránt a beszélő türelmes jólelkűségéből következnek: „Meg kell, hogy fagyjon a szív, / hogy a test szeretni tudjon.” (6) – „Mert az élet lehet szögletes, / de a gondolat soha.” (19) – „A normális dolgok / nehezek. / A nehéz dolgok / nem normálisak.” (61) A szeretet (és önszeretet!) létet alapító mozdulatairól is igen sokat tud ez a kis könyvecske: „Mert a szeretet csatáit / mindig a szeretet nyeri meg. // Soha nem egy ember.” (28) – „Az alvás néma fájdalom. / Vágy a csendre. / Ha álmodban beszélsz, / csak az hall meg, / aki szeret.” (75) – „Légy szeretet. / És otthon leszel.” (82) Közben pedig a betegség és az elmúlás törvényszerűségéből bátor irgalommal olvas ki hitet, reményt: „Ne féljetek a forradástól. / Ez az egyetlen módja, / hogy felfedezzük, mi van belül. / Azt jelzi, hogy élünk.” (94) – „A halál / az élők / dolga.” (99) – „Ha nincs / orvosság, / ott van / a szerelem.” (109) Az AB ART Kiadó Lyra omnis sorozatának újabb gyöngyszemet köszönhetünk. Borsányi Katinka – maga is kitűnő költő – érzékeny tolmácsa, értő közvetítője ennek a rétegzetten részvétteljes lírai univerzumnak.