A röntgenorvosként dolgozó olasz költőnő 118 szabadversből álló kötete olyan versfüzér, amelyből egy egészséges és emberileg vonzó gondolkodásmód képe bontakozik ki. Ez a kép pedig harmonizálóan egységes mind intellektuális, mind emocionális szempontból, mert valamiképp okos tanácsokat ad a lelki élethez és a mindennapi élethez, miközben érzéseket dinamizál, és amely érzések mozgatórugója a humánum, a szeretet. Ahogyan az 1. számú darabban írja: „építs magadnak házat, / hadd lakják be / a szeretet kísértetei, / és reméld, / hogy élővé válnak”. A költőnő egyszerű szavakkal, a lírai stilizálást csaknem mellőzve, ám lírikusi igényességgel, a szeretet vezérmotívumát követve beszél életigazságokról és élethazugságokról, úgy, hogy a versei lehetnek portrék vagy leírások, helyzetrajzok, pici novellák, gondolatfutamok, logikai következtetések.