A hazai irodalomterápiás szakma egy újabb hasznos, sőt hiánypótló kézikönyvvel gyarapodott. Béres Judit, a Pécsi Tudományegyetem docense jelen kötetében az irodalommal és az irodalom gyógyító hatásával való találkozásának személyes története után az elméleti kérdéseket és a különféle – a nemzetközi szakirodalomból átemelt és szükség szerint leegyszerűsített, de hivatkozott és kommentált – terápiás írásgyakorlatok formáit mutatja be történeti visszatekintéssel (szabad írás, naplóírás, expresszív írás, kreatív írás, terápiás és kreatív önéletírás, valamint autoetnográfia), kiegészítve a szerző csoportjaiból származó anonimizált visszajelzésekkel, személyes beszámolókkal arról, hogy mit kaptak a különféle gyakorlatoktól. Ám nem csupán visszajelzéseiket, hanem terápiás írásaikat is olvashatjuk, míg a kötet végén a terápiás jellegű, eredetű, illetve mintaértékű, mintaszövegnek használható irodalmi művekből és részletekből is válogatást kap az olvasó. A könyvészeti szempontból is igényes, ízlésesen illusztrált mű legfőbb erénye, hogy az első rész egy olyan elméleti összefoglalást kínál, amelyben az átlagolvasó számára nehezen hozzáférhető nemzetközi és hazai szakirodalom legfontosabb szempontjait a szerző saját csoportjainak példáin keresztül, a hétköznapok emberét érdeklő kérdések mentén ismerteti. Például, hogy mitől válik terápiássá az írás, hogyan válhat az „expresszív”, az „exploratív” és a „transzformatív” írás a „szelf” megértésének eszközévé, mit nyújt a biztonságos közösség, hogyan válhat projekciós felületté az irodalmi szöveg, mi a különbség az irányított és a szabad írás közt. Ugyanitt még olyan izgalmas kérdéseket is megtárgyal a szerző, mint például a kézírás gyógyító hatása, melyet a legújabb idegtudományi kutatások igazolnak, vagy a jelentésadás közösségi aktusa, mely a másik ember megismerésének vágyából fakad, ami a szerző szerint – és ez, tehetnénk hozzá, Schleiermacher óta a hermeneutika egyik alaptétele is – hasonló a szövegek olvasásához. A szerző célja lényeguleg az, hogy a külföldi és hazai szerzők, iskolák, módszerek, gyakorlatok fejlődését és kapcsolódásait mutassa be hasznosítható példákon keresztül. Technikai szempontból zavaró lehet, hogy a lábjegyzetekben névvel, évszámmal hivatkozott tételek közül több is hiányzik a bibliográfiából. Pszichoterapeuták, művészetterapeuták, biblioterapeuták, illetve akár magyartanárok számára is ajánlható, hiánypótló kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"