„Vajon mit keresett lázasan Térey János a dráma műnemében, amit másutt, versben vagy prózában nem talált meg? Bizonyára az élő színházzal való kapcsolatot is, ami megadatott némely művének, amikor színre került. De valami mást is, amit a dráma sokkal élesebben, nyersebben tud megragadni, még ha Térey tollán éppen versben születik is. Azokat az ütközeteket, harcokat viszi színre nagy formátumú terekben, amelyek emberek és világok között mennek végbe egy bibliai(nak látszó) tájban, a debreceni metróban, egy budai luxusvendéglőben. Ezek a sűrű tör ténetek – amelyekben a szereplők olykor csak beszélgetnek egy étteremben – egyszerre hétköznapiak és ószövetségi léptékűek, kapcsolódnak a kortárs időhöz, de az öröklét felől is láthatóak, fenségesen tágasak és ismerősen egyszerűek. A drámaíró Téreyt mindig a nagy irodalmi hagyományok és formák, a nagy történések, a társadalmi elit sokszor elbukó figurái érdeklik. A mi világunk ez – a közönyé, cinizmusé, bűné, felkapaszkodásé, versengésé – költői fénytörésben.” Tompa Andrea Gábriel Ha időben elindultok, ez a valami sohasem történik meg. Se te nem bírtál időben elindulni, Sem a feleséged nem tudta megállni, hogy hátra ne nézzen, Így aztán a lányaid sem bírták ki, hogy ne ezt műveljék veled. Lót Szívtam eleget, de sohasem bánt velem senki ilyen… Gábriel Te jöttél ezek közé, magadra vess. Te mondtad, hogy neked helyed van itt. Te mondtad, vagy nem? Lót Boldog gyerekeket akartam nemzeni és boldogan fölnevelni, mint más, Nem ilyen időkben, és nem itt. Zelma (dúdolása messziről, bevisszhangosítva) Nincstí-ziga, nincstí-ziga-zember. TÉREY JÁNOS (1970–2019) A borítókép Antal Csaba díszlettervének (Lót. Szodomában kövérebb a fű, 2019, Örkény Színház) felhasználásával készült.