Angol nyelvű kötettel debütél költőként Toronyi Hanna, aki drámai tömörséggel állítja verseiről hogy mindez nem más, mint az elme küzdelmének lenyomatai az életben maradásért. Az idegen nyelv univerzálissá öblösíti mondanivalóját, amelyet néha csak egy-egy szentenciaszerű mondatban fogalmaz meg: "There is something so satisfying about ripping flowers apart" ("Van valami különösképpen felemelő a virágok széttépkedésében"). De máskor nem hosszabbak írásai pár esszenciális mondatnál. Írásai így hol gondosan lepárolt gondolatok, hogy rövid emlékedés-futamatok: "There are two sides of all stars. / The one wich is glowing when you look at her way, you can hear her laugh from afar. / But the other side is tained with darkness, it has cuts and bruises all over het glowing body." (Minden csillagnak két arca van. / Az egyik, amelyik ragyog, ha rátekintesz pályájára, messziről hallhatod kacaját. / A másik sötétséggel szennyezett, fénylő testét vágások, zúzódások lepik.").