Hatvany Lajos neve a magyar kulturális emlékezetben elsősorban mecénási tevékenysége miatt rögzült, azonban a széles európai értelmiségi kapcsolatokkal bíró alkotó irodalmi munkássága, publicisztikái és esszéi hasonlóan jelentős képet mutatnak. A jelen monográfia kettős célt tűzött ki maga elé. Egyrészt a két kultúrkörben, a német és a magyar irodalomban egyaránt otthonosan mozgó Hatvany életének transzkulturális beágyazottságát veszi górcső alá, másrészt a jeles szerző és pénzember életművének újragondolására tesz ennek fényében izgalmas ajánlatokat. Bognár Zsuzsa monográfiája metodológiai tekintetében így a kurrens biográfiakutatások és ehhez szorosan kapcsolódva a transzkulturális perspektívák és hálózatkutatások sorába illeszkedik. A bevezetést követően a jelzett módszertani megalapozottsággal ismerkedhetünk meg. Ezt követően az esszéistaként debütáló Hatvany alakját és munkásságát veszi a szerző gótcső alá – ez az időszak 1905 és 1910 közé esik. Hatvany Lajos asszimilált zsidó családba született, vagyonát és műveltségét a magyar kultúra felvirágoztatására áldozta. Írásai ezidőtájt németül jelentette meg, jelentősebb német lapokban közölte, látványos gesztusokat tett a két kultúra egymáshoz való közelebb hozásához. A következőkben a Berlin és Budapest között töltött évekről olvashatunk, ugyanis 1911-ben, miután Hatvany összekülönbözött Osvát Ernővel, otthagyta a Nyugatot és több évre Berlinbe költözött. Külön fejezet tárgyalja Hatvany első világháború alatti pacifista írásait. A hetedik fejezet a honvágytól gyötört és hazatérni vágyó tudós irodalmár alakját állítja a középpontba, akit 1928-ban a Horthy-rendszert támadó írásai miatt bíróság elé állítottak, csak a nemzetközi nyomás hatására álltak el a hatóságok a börtönbüntetéstől.