Képbe zárt hangzás. Ritmusba zárt gondolat. E kötet egy egészen új versforma világába hívja olvasóját: a [KiTartó_RímKötés], más néven [Kötött_RímKiTartás]módszere mentén született versek egyetlen szót – a címet – követik, mint vezérfonalat. Nemcsak hangulatukban, de magánhangzó-struktúrájukban is abból építkeznek, szigorúan ragaszkodva a kiinduló szóalak belső ritmusához. Itt minden betűnek, minden hangnak jelentősége van. A cím szóképének hangzástérképe meghatározza a vers formáját, a vers alakzati rendje technikailag egyetlen rímhez igazodik, abból nő ki, és abban teljesedik ki. Az így létrejövő sorok nemcsak nyelvileg invenciózusak, de mély jelentésrétegeket is hordoznak. Minden vers egy nyelvi konstrukció, ahol a forma nem korlátoz, hanem felszabadít. „Szerep tán az ember látszat, Mely megvált, ha el lett játszva.” „Egy csepp sár, ha tengert áraszt, Meglelt társban nem lesz támasz.” A [PorZsák_Morzsák] nem hétköznapi költészet. Ez nyelvi varázslat, játék a hangokkal, a jelentéssel, és az érzékenységgel. Egy olyan világ, ahol a rím nemcsak zene, hanem rendszer. És ahol minden morzsa egy világgá nőtt gondolat.