„Eme könyvemben öt különböző történet kapott szerepet a világ más és más pontjain élő emberekről” – e szavakkal ajánlja magánkiadásban megjelent könyvét Tóth András, aki érezhetően hadilábon áll nyelvünkkel. Az „eme” szó mellett – korunkban játszódó – történeteiben rendszeresen használ olyan fordulatokat, mint pl. „ekképp szólt”. Így aztán nyelvezete leginkább egy iskolai beszámolóra vagy egy nyelvkönyv merev fogalmazásaira emlékeztet: „– A mai napon sok termék fogyott el. – nézett rám egy nálam fiatalabb rasztás férfi. – Sok új dolog is érkezett, ez a nap kemény volt, de ebből látszik, hogy a bolt jól megy” – mindez egy fesztelennek szánt, melósok közötti fájrontos párbeszédben. Újabb példaként a szerző a „hadd” felszólító igét következetesen „haggy”-nak írja. Végül is a soványka impresszumból megállapíthatjuk, nem tellett korrektorra. Továbbá Tóth András azt ígéri: „a szereplőknek izgalmas kalandokban lehet részük, miközben távoli, lenyűgöző helyekre látogatnak el”. A nyitósztori valóban egy (2014-gyel datált) amerikai katonai terrorellenes akció Jemenben, melynek célpontja Abu Hasszán Abdullah al-Kuvaiti, az 1999 óta Csecsenföldet, Afganisztánt, Irakot megjárt vezető, valamint túszának (Dennis Normann vállalkozó) kiszabadítása. A további négy elbeszélés (Sztártörténet; Magyar vakáció; Legjobb dolog, ami megtörténhet; Útjaim és új életem) azonban kicsit sem izgalmas utazások és beszélgetések halmaza, melyek annyiban kapcsolódnak, hogy néhány szereplőjüket rokoni, családi vagy baráti szálak fűzik egymáshoz. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"