Az Erdélyben született költő első versei 1978-ban jelentek meg az ottani lapokban, azóta tekintélyt parancsoló életművet hozott létre, ennek bizonysága e közel hétszázoldalas gyűjteményes kötet, amely versei mellett műfordításait is tartalmazza. Könyvének első részébe a még Temesvárott, 1982-ben megjelent Sajátidő című kötetének anyaga került, amely bizonyság arra, hogy a pályakezdő igen korán rátalált a saját hangjára, arra a szabadvers-típusra, amely az önreflexió és a világértelmezés pólusai között pásztázva szólal meg. Ahogyan a Transzparens című versében mondja: „néha fél lábbal / az ismeretlenben létezünk”. E bizonytalanság közepette is vállalja a kétes határhelyzeteket, hogy aztán nekikezdjen a bizonytalan eredményű világmagyarázatoknak.