A szerző vallomása: „Quand la Chine s’éveillera, toute la terre tremblera – ha Kína felébred, akkor abba az egész világ beleremeg”. Napóleonnak ez a mondása jutott eszembe a Tienanmen téren 1989 júniusában, amikor a hadsereg bekerítette a Mennyei Béke teret, és felszólította a diákokat, akik már hetek óta ott tiltakoztak, a távozásra. Ők maradtak – vállalva a hősi halált, én eljöttem… Napi ügyekkel foglalkoznak az európai fővárosokban – így Brüsszelben, az Unió központjában is. Stratégiai gondolkodás, amely tapinthatóan jelen van Pekingben vagy Washingtonban, itt egyáltalán nem létezik. Merkel cunctator – a halogató német kancellár a szimbóluma a 21. század Európájának. Kiváló problémamegoldó készség – minden stratégia nélkül. Az eredmény: Európa tökéletes lemaradása a vetélytársak: Észak-Amerika és Kelet-Ázsia mögött… Ady Endre közvetlenül az első világháború előtt írta Kocsiút az éjszakában című versében: „Minden Egész eltörött,/ Minden láng csak részekben lobban, / Minden szerelem darabokban, / Minden Egész eltörött.” A határvidék-régiókban, mint a miénk, milliók haltak meg a nagy semmiért a 20. században. Most újra felrémlik ez a lehetőség, miközben Svejk közlegény és Marek egyéves önkéntes józan életszeretete és a háború iránti megvetése és gyűlölete mintha elenyészne. Atomháború szélén táncolunk? Ezt emlegette volna Albert Einstein még jóval az atombomba feltalálása előtt? A haláltánc is tánc, de kinek adjuk elő? Végül csak egy másik költőt idézhetünk: „De késhet-e a tavasz, ha már itt a tél? If Winter comes, can Spring be far behind?” – Shelley, avagy ahogy Leonard Cohen énekelte: Waiting for the Miracle to Come – A csodára várva...