Gyűjtik össze a gyerekeket. Visznek máshová, el a szüleinktől. A macedónok odaadták az övéiket. Sírtak, csókolgatták őket, de nem mondtak nemet. A mieink megvadultak. Visítottak, átkozódtak, szorosan magukhoz öleltek, páran a körmeikkel estek neki a felelősöknek, mi is sírtunk, elengedtek. Csak a nagyobbakat vitték el, tízévestől fölfelé. Minket nagy teherautókra raknak. Aztán föl a hajóra. Lengyel teherhajó, legalábbis ezt mondták. Csörlővel húznak föl, reszketünk, valaki beleesik a vízbe. A raktérben vagyunk, egymás hegyén-hátán. Az ételt láncokkal bocsátják le. Az orrunkat sem engedik kidugni. Egy napon nagypapa felment a fedélzetre, pont akkor haladt el mellettünk egy gőzös. „Feküdj!”– kiáltottak rá. Nem feküdt, lenyomták erővel. Mihalisz Ganasz 1944. január 17-én született a Theszprótia megyei Tsamantas községben, elhunyt 2024. november 12-én Athénben. A görög¬országi polgárháború következtében 1948-ban Albániában, később pedig Magyarországon talált családjával menedéket, ahol hat évet töltöttek. Ahogy Sztavrosz Dioszkuridisznek adott interjújában megemlékezik erről: „Menekülésünk Magyarországra egy rendkívül erőteljes élmény volt. Amikor megérkeztünk, városi és vidéki lakosságra osztottak bennünket, és felépítették számunkra, vidékiek számára a Beloiannisz falut. Az első helyek egyike, ahová elvittek bennünket, a Balaton volt, ahol a magyarok fényűző üdülőhelyei voltak – ott éltük át az első kulturális sokkot.” Ezeknek az élményeknek állít emléket a Mostoha hazám című mű. Ganasz 1962-től Athénben élt és dolgozott. Az Athéni Egyetem jogi karán tanult, de tanulmányait nem fejezte be. Másfél évtizeden keresztül könyvkereskedőként, később az állami televízióban műsorszerkesztőként, valamint forgatókönyvíróként dolgozott. 1989 és 2005 között egy reklámügynökségnél állt alkalmazásban szövegíróként. Verseit számos nyelvre – egyebek mellett olaszra, franciára, angolra, németre – fordították le. Számos versét neves görög és külföldi zeneszerzők dolgozták fel. 1994-ben Paralogi (Παραλογή) című művéért megkapta az Állami Költészeti Díjat, 2009-ban Kavafis Nemzetközi Díjban részesült, 2011-ben pedig az Athéni Akadémia életműdíjjal tüntette ki. A Mostoha hazám című mű jelen kiadása kapcsán érdemes megemlékezni arról, hogy Caruha Vangelio 2003-ban már lefordította ezt a művet, s az két részletben megjelent a ΚΑΦΕΝΕΙΟ című folyóiratban. Caruha Vangeliot és a ΚΑΦΕΝΕΙΟ főszerkesztőjét, Görög Athénát külön dicséret illeti azért, hogy a művet ilyen korán hozzáférhetővé tették a magyar nyelvű olvasóközönség számára. A folyóirat akkori példányai mára már nem hozzáférhetők, ezért szükségesnek éreztük a mű újbóli kiadását. A kötet görögországi megjelentetésében azonban 2007 mérföldkőnek tekinthető. A kiadást ekkortól a család könyvkiadója, a Μελάνι kiadó vette át, s miközben kisebb részletekben a szöveg maga is módosult, ekkor jelent meg először a mű illusztrált változata. Mivel mi arra törekedtünk, hogy a magyar kiadás külsőségeiben – a borító és az illusztrációs anyag tekintetében, valamint a szöveg tipográfiájában is – teljes mértékben igazodjon a család által hitelesített kiadáshoz, az újrafordítás mellett döntöttünk. Ennek megjelentetésével Caruha Vangelio műve és emléke előtt szeretnénk tisztelegni.