A csaknem minden irodalmi műfajban megszólaló Talata József 21. kötete tanítómesét, novellát, tárcát, esszét, emlékezést, jelenetet tartalmaz. A bevezetésként is olvasható példabeszéd (A mester és a bölcsek köve) csakugyan tanulságos történet a tudás iránti alázatról. A Mester az összes tanítványát szélnek ereszti azzal, hogy a jövőben csak azt fogja oktatni, aki elhozza neki a bölcsek kövét. Évek múltán beállít egy régi tanítvány, aki egy simára csiszolódott, ám közönséges követ húz elő a zsebéből, hogy ez a bölcsek köve. A Mester magyarázatot vár; mire a tanítvány: „ha megfogom, mindig figyelmeztetni fog, nem láttam még annyit, mint ez a kő, nem vagyok olyan kemény, mint ő, és még ilyen széppé sem alakítottak a körülmények”. A Mester ezek hallatán rájön immár egy másik mesterrel van dolga. Ugyancsak példázatértékű az a jelenet (A hunok álma), amely arról szól, hogy a kihalt nép álma tovább él a leszármazottakban; csak azok az emberek élnek igazi hittel, akik álmaikat sosem adják föl. A kötet vegyes műfajú írásai csokrának (Kis magyar KÖZ-GAZDASÁG-TAN) első darabja emlékezés a Városligetben állt Petőfi Csarnokra, az ott működő bolhapiacra, amely egy ideig pesti értelmiség találkozóhelye volt, mert itt szinte minden kulturális termékhez hozzá lehetett jutni, így a csarnok a lehetőségek kínálatának varázsát nyújtotta.