A filmes szakíróként, fordítóként és a magyar-olasz filmes kapcsolatok szervezőjeként ismert szerző 2022-ben adta ki Mesterek és házak című tanulmány- és interjúkötetét, évtizedek alatt született munkáinak válogatását. Most közreadja a folytatást, ebben a főszereplők ugyanazok: a magyar és az olasz filmkultúra jeles alakjai és filmtörténeti jelentőségű fejleményei. Az előzményhez képest annyi eltérés van, hogy ezúttal számosabbak az interjúk, és ezek közé illeszkednek a tanulmányok, elemzések, esszék. Az 1986 és 2025 közötti írások kötete az eligazító előszót követően hat nagyobb egységre tagolódik. Az első rész (Nehéz idők) a dokumentumfilmek jelentőségére hívja föl a figyelmet, kifejtve, mennyire fontos a jelen valóságának és a történelmi emlékezet anyagainak megőrzése. A második rész (Nemeskürty és köpönyege) a hazai játékfilmkészítés történeti metszetét nyújtja. Ebben bevezetésként olvasható az 1997-ben készült interjú Nemeskürty Istvánnal, aki évtizedeken át a magyar filmművészet és filmgyártás talán legmeghatározóbb személyisége volt. Továbbá interjúk olvashatók Jancsó Miklós, Szabó István és Tarr Béla rendezőkkel, Csákány Zsuzsa vágóval, Bereményi Géza forgatókönyvíróval. E beszélgetések közé illeszkednek a szerző filmelemzései az Álmodozások kora, az Édes Emma, drága Böbe című Szabó István-alkotásokról. A harmadik rész (Olaszok Budapesten) dialógusai Pier Paolo Pasolini művei körül forognak. A negyedik rész (Televízió és/vagy kultúra) írásai egy nagyon régi kérdés körül csomósodnak, jelesül mi a televízió hivatása: tömegtájékoztatási, vagy kultúraközvetítő eszköz. A szerző szembesíti Roberto Rosselini és Pasolini nézeteit; az előbbi szerint a tévé a tudás közvetítője, az utóbbi úgy tartotta a manipuláció médiuma. Az utolsó rész (Válás olasz módra) az olasz néplélektani tulajdonságokat ábrázoló filmalkotásokat mutat be.