A Mesterek és hazák második kötetének ugyanazok a főszereplői, mint az elsőnek: a magyar és az olasz filmkultúra klasszikus alkotói és filmtörténeti jelenségei. A forma azonban más: ezúttal az interjúk kerülnek többségbe, s közéjük szövődnek be a tanulmányok, elemzések, esszék. A magyar témák egyfajta kiindulási pontja nem egy rendező vagy korszak, hanem a rendezők sorát elindító, több korszakot meghatározó stúdióvezető, Nemeskürty István személye. A vele készült interjú és a róla szóló tanulmány holdudvarába olyan alkotók kerülnek, mint Kovács András és Jancsó Miklós, Szabó István és Bereményi Géza, az emigrációja után először megszólaló Magyar Dezső és az olaszországi meghívása alkalmából két interjút is adó Tarr Béla. Az olasz mesterek közül pedig Pier Paolo Pasolini áll a középpontban. Az újabb kötet kilép a filmkultúra szorosan vett művészeti közegéből. A magyar és olasz kettős fókusz megtartásával a televízió világáról is szó esik. A Silvio Berlusconi uralta másfél évtizednél is hosszabb olasz „telekrácia” bemutatása után, a kötet végén, egyfajta vigaszként, a katolikus egyház papjainak megindítóan emberséges tevékenységéről olvashatunk – sajnos csak külföldi példák felidézésével.