„Az ember, aki először olvas Bodort, értetlenül és felháborodva piszkálja a szöveget. Ahogy bottal böködünk valami élőlényt a homokban, nem tudva, mi az: csíp-e, harap-e, van-e neve, él-e egyáltalán? Így vagyunk először Bodorral is, nem tudjuk eldönteni, mi ez. Blöff? Dilettantizmus? Posztmodern?” E találomra kiragadott idézet jól szemléleti Cserna-Szabó András irodalmi esszéinek stílusát, szemléletét. Az eddig fanyar humorral, sajátos derűvel és sok-sok gasztroirodalmi hozzávalóval fűszerezett, abszurdba hajló, groteszk novellaciklusairól ismert író ezúttal abból kínál ízelítőt, miként olvas az ember, aki író. Diákos huncutsággal, elevenséggel, látszólag fittyet hányva a szakkritikai követelményeknek, Cserna-Szabó nem a divatos „diskurzusok” valamelyikének hódolva, hanem elszánt olvasóként vág bele a lényeges kérdésekbe: