A szerző a kötet ajánlásában arról vall, hogy verselői pályáján fordulat következett be: kezd fölhagyni a szerelmi téma variációinak megjelenítésével, érdeklődése az istenhit felé fordul, illetve egy barátnője biztatására haiku írásával kísérletezik. Mindjárt a kötet elején vallásos rajongásából ad ízelítőt (Szentély), extatikus vallomásban örökíti meg transzcendens rajongását, Isten utáni vágyakozását. Ám mindeközben versírói gondjaival is kénytelen megküzdeni: "A színvonal egyre egyre csökken / Remeg a kezem a papíron / A toll kicsúszik belőle / Régen írtam. Furcsa. / Zavarosak a betűk" (Színvonal). Kétségtelen, témáinak palettája igen színes, megverseli a születést és a halált (Születés és elmúlás), a gyermekéveket (Társasjáték), az elképzelt kapcsolatot Gustav Klimttel (Gusztávnak tisztelegve), dicséri a főváros szépségét (Csak 70 lett belőle), megjeleníti a becsapottság érzését (Azt mondtad) és igen virulens témája maradt a szerelem. A változatos témák ellenére a megjelenítés monokróm, hiszen Dobó Georgina a lelke mélyéből fölszakadó vallomáson kívül másfajta beszédmódot nem alkalmaz; számos darabja szaggatott fölkiáltásra, keserves zokogásra emlékeztet (Egy világméretű háborúnak az emlékére; 1914 – 1; 1914 – 2). Az újonnan művelésbe vett műfaj, a haikuk sora is inkább a próbálkozások lenyomatát adja, semmint a középkori és japán eredetű versforma művelését. Maga írja: "Még kezdetleges (Próbálkozni kell sokat / És számolgatni / (a tovatűnő sorokat)" (Előszó). Dobó Georgina egyelőre a sorok és szótagok szabályait próbálja követni, a versforma tartalmi és hangulati hagyományait, sajátos fátyolos atmoszféráját egyelőre nem idézi föl: "Rebbenő kertem / Ontja bús halk szellőjét / Kikelet simiz". "www.kello.hu © minden jog fenntartva"