A szerzőnek kitűnő érzéke van a történelmi hangulatok aktualizálásához. Regényében ugyanis számos történelmi áthallás van, és az olvasó, ha ezeknek nincs ismeretében, vélhetően nem tudja majd "lefordítani" a közelmúlt történelmi eseményeibe átjátszatott képeket. A Magyar Orlando (a név jelentése: bátor) történetét Tar Lőrincné, Rozgonyi Piroska fikcionált előszavával vezeti be a szerző. A történelmi korokon, századokon átívelő, jelentős történelmi személyek ismeretét közegébe "hívó" regény kezdetén, Arany János Toldijából ismerős nevek ötlenek szemébe az olvasónak, aki ezután Katalin cárnő, Zsófia főhercegnő, Báthory Erzsébet, Aragóniai Beatrix magyar királyné idejének "látomásos megidézéséből", hirtelen az 1956-os magyar forradalom eseményeinek sodrába kerül, hogy az egykori, október végi napsütésben lefotózott arcról, Sponga Juliska csepeli munkáslány, világsajtót bejárt fotójáról az '56-os eseményekre asszociáljon. Mert a szerzőt, még ha korokon és irodalmi műveken átívelő "takarásban" is, de az 1956-ban ártatlanul elhurcolt fiának, a 301-es parcellában névtelenül elhantolt embernek a sorsa érdekli. Az, hogy kik és miért juttatták idáig a történelemformáló eseményeket, és miként lehet túlélni, ha lehet egyáltalán egy gyermek elvesztését. Az emlékezőt Zách Klára (Arany János balladájának címadója, a 15. században, királygyilkosság miatt kivégzett Zách Felícián lánya) kíséri útján, hogy a tíz "látomásból" szőtt történet végén, legalábbis látszólag, de megnyugvást találjanak a regény szereplői. Számos allúzióval átszőtt történet, amely nem könnyű olvasmány, odafigyelést, értő olvasást igényel. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"