Ma is üres galamb jött, felség!

Az 1956 telén Ausztráliába kivándorolt Handi Péter a kenyérkereset mellett évtizedekig „másodállásban” volt költő, pedig főállásban is lehetett volna, ugyanis homogén versvilágú, kiforrott stílusú, egyéni hangú lírikus. Versei sok-sok szatirikus, groteszk, sőt abszurd vonást mutatnak. Egyik versében az üzlet előtti tolongást írja le; aztán megkérdi: Miért állnak sorba? A válasz: Perzsaszőnyegért. Mennyiért adják? Nem mindegy, fő, hogy repül! (Alkalmi vétel). Másik versében a Föld másik féltekéről érkezett embert lát, aki ezért fejjel lefelé áll (Angol sör). Egy éjszaka a házmester azzal zavarja föl, hogy a kapuban egy szarvasmarha áll, és őt keresi (Dormánd).