„A Lehetne szép egy modern, reflektív elbeszélő költemény, amely egy huszonéves elbeszélő tapasztalatain keresztül próbálja megfogalmazni a szeretet, a választás, a veszteség és az elnyelés kérdéseit” – írja a debütáló kötet méltatója. A nagyon fiatal szerző gondolatainak egyik inspirálója Marcus Aurelius, akinek fontos megállapításai voltak abban a tekintetben, hogy álom és valóság nem kell, hogy föltétlenül elváljon, s hogy a világ nem kívül van, hanem a léleken belül. A négy évszak szerinti fejezetkre tagolt elbeszélő költemény első verse (Minden áldott reggel) éppen az álom és az ébrenlét közti átmenetet ragadja meg, azt a percet, amely az „időtlen tudatlanságból fátyolos öntudatra átvezet”.