Marguerite 27 éves, és látszólag semmiben sem különbözik a többi embertől. Szép, energikus és okos. Egy nagyvállalatnál dolgozik és párkapcsolatban él. Mégis mindenütt kívülállónak érzi magát. Nap mint nap kemény munkát fektet abba, hogy megőrizze az összeszedettség látszatát. Ragaszkodik a rutinjához, olyannyira, hogy az már-már a kényszeresség határát súrolja. Akkor érzi jól magát, ha otthon begubózhat. Kimondottan zavarják a zajok és a munkatársai csevegése. Végül megelégeli mindezt, és nyomozásba kezd. Kiderül, hogy ő egy jól funkcionáló autista – és ez a felfedezés az egész életét megváltoztatja. A francia szerző és illusztrátor páros képregénye érzékletesen és megindítóan mutatja be, milyen felszabadító lehet egy neurodivergens ember számára, ha végre megtalálja a helyét a világban, amikor ügyetlennek bélyegzett tulajdonságai igazolást nyernek, és rájön, hogy mindeddig az átlagember szűrőjén át próbálta érzékelni a világot, miközben az ő érzékelése egyáltalán nem átlagos.