Süli István magánkiadásban megjelenő regénye, a Lassú csárdás főhőse Vépi. Részben az ő életét, valamint egy baráti társaság beszélgetéseiből valamikor a rendszerváltás utáni időszak Magyarországának körvonalait ismerhetjük meg. Vépi vidéken nő fel, falusi közegben, hamar nősül, majd válik el, és már felnőttként keveredik bele az olajmaffiába. Egy távoli tanyán szőkíti az olajat, keresi naponta az egymillió forintot, át sorsát nem tudja elkerülni, az a 11. számú átmeneti táborba vezet. Mindez egy olyan országban, melynek népe - a magyarok - még emlékeznek egykori nagyságukra, melyből semmi sem maradt, szenvednek a kisebbrendűségi komplexustól, és közben békésen tűrik az állandó elnyomást. Ezt használja ki a regényben különálló fejezetekben feltűnő Elnök is, aki tanácsadójának, Shelle Pálnak magyarázza a magyarsággal, a néplélekkel kapcsolatos meglátásait, magyarázza, miért is van szükség a nép kifosztására, hogyan lehet továbbra is fenntartani azt a rendszert, melyben a hatalmasok állandóan többet vesznek ki a közösből, mint amennyit az ország megtermel, természetesen mindenféle következmények nélkül. Ezt a "valamikori jelenben" lévő Magyarországot mutatja be érzékletesen a címben is szereplő "lassú csárdás" metafora: a "csárdás a kirobbanó erő, a szilajság, a féktelenség tánca. A lassú csárdás viszont amolyan fából vaskarika. Szerintem a karakterünk legragyogóbb összefoglalása, a lefojtott, kitörésre váró, de kiszabadulni nem tudó energia megjelenése egy táncban. Ezek vagyunk mi" - foglalja össze a magyar néplelket az Elnök. A regényben pedig jóval távolabbinak tűnő témák is felbukkannak, mint az ezotéria, a homeopátia, a sámánizmus, a tamana nyelv vagy a Plejádokon keresztül a földi lélekközösséghez üzeneteket közvetítő kozmikus lélektanács. Az elgondolkodtató regény általános gyűjtőkörű könyvtárak anyaga. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"