Aki ezt a sajtótörténeti munkát elolvassa, hamar rájön, hogy a sajtónak ez a területe, ha egyáltalán szóba került, mint mostohagyerek szerepelt. Ezek a kiadványok erdélyiek, de nem Erdélyben születtek, hivatalosan nem is tettek szert elismertségre. Még a szakemberek (könyvtárosok) sem tudják hova tenni ezeket a kiadványokat, hogy milyen kategóriába sorolhatók be. A bemutatott sajtóorgánumok nagy részét erdélyi magyar menekültek írták és terjesztették. Kis példányszámú, általában kis közösségeket érdeklő kiadványokról van szó. Amióta Erdélyt Romániához csatolták, az új hatalom tűzzel-vassal igyekezett megakadályozni, hogy az ottani, őslakos magyarság részéről a rendszert bíráló kritikus hangok nyilvánosságot kapjanak. Ez a folyamat 1919-ben kezdődött. Ezek a sajtótermékek a két világháború között Magyarországon jelentek meg, majd a második világháború után a nyugati államokban (USA, Brazília, Ausztrália, Franciaország, Németország Ausztria stb.) láttak napvilágot. Magyarországon tilos volt a határon kívül rekedt magyarokról tudósítani. A romániai változások (1989 decembere) ugyan meghozták a sajtószabadságot, de az erdélyi magyar kisebbségi lét valósága a magyarországi közvélemény előtt (politikai vagy pénzügyi okokból) nagyrészt ismeretlen maradt. Többek között ezt az űrt próbálta betölteni az a sajtó, amelyet a menekült erdélyiek adtak ki 1989 után. Célunk az volt, hogy a magyar közvéleményt megismertessük ezekkel a kiadványokkal, ezzel is segítve az erdélyi magyarság sorsának hiteles, tényszerű megismerését, és az ezirányú további kutatásokat.