A belga írónő, Isabelle Wéry díjnyertes kötete lát most magyar fordításban is napvilágot. A posztmodern irodalom fősodrába sorolható alkotás narrátora és egyben címszereplője Marilyn, akinek életébe, gondolataiba három tételben kap bepillantást az olvasó: elsőként a kisgyermek szólal meg, ezt követően a fiatal, huszonéves lány, majd az érett, negyvenéves asszony. Az elbeszélés azonban csak időrendiségében követi a hagyományos vonalat. A szöveg ugyanis leginkább a belső monológ hű tükrének nevezhető, amely tele van csapongással, érzelmekkel, hangulatokkal, hirtelen témaváltásokkal, fantáziálással és valószerű beszámolókkal, gondolatfutamokkal, mondattöredékekkel. A kislány - 6-8 éves - Marilyn elképzelt-vágyott szerelmének, képzelet alkotta leendő férjének ír, egyszerre gyermeki együgyűséggel és felnőttes rálátással. A 25 éves Marilynt leginkább nemi identitás- és párkeresése, szexuális és lekötetlen érzelmi energiái foglalkoztatják, vezérlik, ennek takarásában tűnnek fel élete többi, ehhez képest lényegtelennek tűnő részei. A negyvenes - jelenidőben mesélő - Marilyn már túl van a "nagy" találkozáson - és egyben a nagy kijózanodáson is, ami azonban különös módon nem hozta magával a megkeseredést: "Megérintem X bőrét; nem találok benne semmi királyfiast, csupán életerőt a maga teljes pompájában és teljes nyerseségében. Nyilvánvaló volt, hogy egész életemben szeretni fogom." A helyenként szinte prózakölteménybe hajló írás gyakorlott, posztmodernre, lélekelemzésre, női önvallomásra nyitott olvasót igényel - nekik ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"