A főhős-narrátor, Francis Deacon gyakran ismételgeti a Vian-életműsorozat tizenkettedik kötetének címét - mert tényleg, "Ki érti a csajokat?" Francis bizonyosan nem, hiszen azok szépek, kívánatosak, gazdagok, mégis férfiruhába öltöznek, és jobban érdeklődnének egymás iránt, mint a hozzájuk hasonlóan gazdag, széles vállú aranyifjak iránt. Gaya például tizenhét éves, gyönyörű, mindene megvan, és férjhez akar menni. Főhősünk ezt sem érti, ezért a rejtély nyomába ered, és a lánglelkű leányszabadító szerepében tetszelegve egy vad drogmaffia-akcióba keveredik. Amikor egy nagyobb szállítmány vételárát képező tízezer dollárt magához vesz, elszabadul a pokol, és Francis üldözőből üldözötté válik. Az egész washingtoni meleg és leszbikus drogmaffia a nyakában liheg. Ekkor az olvasó feltekint a szokásosan gusztusos kis Cartaphilus-könyv lapjaiból, és ráeszmél, hogy Boris Vianos stílus- és műfajparódiával van dolga. Autós üldözés, lövöldözés, hatalmas bunyók, patakokban folyó vér, whisky és szex minden mennyiségben. A szerző Vernon Sullivan álnéven írott regényei egyszerre vonultatják fel és figurázzák ki a keményvonalas amerikai krimik és gengszterfilmek cselekményszövését és jellegzetességeit. Alakjai elrajzolt, életnagyságnál nagyobb plakátfigurák, nem véletlen, hogy a képregények is eszünkbe jutnak róluk. Az üldözésben és üldöztetésben megfáradt Francis és öccse, Ritchie végül halomra lő mindenkit, és akit nem, az egy kigyulladt verdában végzi. Egyszóval helyreáll a rend, csak a csajok maradnak le valahogy, akiket persze továbbra sem érti senki. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"