A közelmúltban eltávozott költő és a szobrászművész „négykezes” alkotása a kötet, Parcsami Gábor versekbe foglalta gondolatait és érzéseit, miközben Párkányi Raab Péter alkotásait szemlélte. A lírai darabok természetesen nem a látvány egyszerű leírásai, hanem a művész alkotás ihlette reflexiók, az egyetemes kiterjedésű gondolatok és belülről jövő érzések szavakba öntése. E verseket a műélvezet pillanatnyi alkalma szülte, hiszen az adott műalkotás sugallatából indulnak ki, mégis integer és autonóm költői művek, egy „mély, felszínes, illúziótlan, utópisztikus és mégis optimista, cinikus, de jó humorú ember költői világának” lenyomata.