A szegedi irodalmi élet megkerülhetetlen alakja Orcsik Roland, aki miután tizenhat évesen, 1992-ben Magyarországra költözött a háború dúlta Jugoszláviából legkésőbb az érettségi idejére eljegyezte magát a kortárs irodalmi élettel. A Tiszatáj szerkesztője, aki nem mellesleg az SZTE Szláv Tanszékének adjunktusa, második regényében eltávolítja olvasóit úgy a vajdasági, mint a magyarországi viszonyoktól, s egy egzotikus földkörüli utazásra invitál minden lelkes érdeklődőt. Orcsik Roland ugyanis két pincért középpontba állítva beszéli el egy óceánjáró kalandos útját. A regény ennek során egyrészt a krimi zsáneréből, másrészt a horror esztétikájából táplálkozik, miközben mégis alapvető emberi tapasztalatokat, egzisztencialista belátásokat hagy szóhoz jutni. A Hordozható óceán a csak Golyónak becézett pincér elbeszéléseként áll össze. Ő és Pocok együtt szolgálnak egy luxus óceánjárón, ahol a világ minden szegletéből verbuválódott személyzet alkalmat ad arra, hogy hőseink kulturális, nyelvi, érzelmi és erotikus élete is jelentősen gazdagabbá váljon. Az álommelóval összekapcsolat álomba illő utazás azonban hamar rémálomba fordul, amikor a személyzet tagjai elkezdenek eltűnni.