Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
25%
Teljes leírás
Láng Orsolya verseskötete arra tesz kísérletet, hogy elcsípje, nyakon ragadja fény és árnyék folyamatos mozgásban lévő összjátékát, egy pillanatra kimerevítse és érhetővé tegye a tovasuhanó pillanatokat, a feltartóztathatatlanul siető és mindent és mindenkit felőrlő időt. Láng Orsolyában egy kísérletező, a társművészetek, így a fotógráfia és a képzőművészet felé nyitott alkotót köszönthetünk, aki immár ötödik kötetével, komoly, irodalmár munkásságával mindenképpen érdemes a kortárs irodalmat számon tartó olvasók figyelmére. A kötet verseit olvasva óhatatlanul is egyet kell értenünk Mohácsi Balázs találó szavaival: „Láng Orsolya új kötetében bizalmába fogadja az olvasót, és megmutatja, milyen, amikor apró balladák képei keverednek emberközi kapcsolatok jeleneteivel, ahogy anyanyelvünk között az idegen szavak.” A versek visszatérő motívumai között találjuk a fényt és az árnyékot, melynek talán az egyik legszebb képét A jövevény című versében olvashatjuk: „A száraz udvar, szél kergette porával, / nem tartja meg, kiejti magából. / Egy fonott kosár darabokra bontja a fényt, / Aranytallérok a cementen.”
Láng Orsolya (1987-)

Ház, délután

Borító ár
3 490 Ft
Aktuális online ár
2 618 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Láng Orsolya (1987-)
ISBN
9786068957500, 9786156675163
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2024
Méret
90, [1] o.
Kiadó
Prae
Cikkszám
3001085976
Alcím
versek

Darabszám
Teljes leírás
Láng Orsolya verseskötete arra tesz kísérletet, hogy elcsípje, nyakon ragadja fény és árnyék folyamatos mozgásban lévő összjátékát, egy pillanatra kimerevítse és érhetővé tegye a tovasuhanó pillanatokat, a feltartóztathatatlanul siető és mindent és mindenkit felőrlő időt. Láng Orsolyában egy kísérletező, a társművészetek, így a fotógráfia és a képzőművészet felé nyitott alkotót köszönthetünk, aki immár ötödik kötetével, komoly, irodalmár munkásságával mindenképpen érdemes a kortárs irodalmat számon tartó olvasók figyelmére. A kötet verseit olvasva óhatatlanul is egyet kell értenünk Mohácsi Balázs találó szavaival: „Láng Orsolya új kötetében bizalmába fogadja az olvasót, és megmutatja, milyen, amikor apró balladák képei keverednek emberközi kapcsolatok jeleneteivel, ahogy anyanyelvünk között az idegen szavak.” A versek visszatérő motívumai között találjuk a fényt és az árnyékot, melynek talán az egyik legszebb képét A jövevény című versében olvashatjuk: „A száraz udvar, szél kergette porával, / nem tartja meg, kiejti magából. / Egy fonott kosár darabokra bontja a fényt, / Aranytallérok a cementen.”