Az erdélyi Láng Orsolya Tejszobor című regénye (Kolozsvár, Erdélyi Híradó, 2015) után verseivel jelentkezik, mégpedig olyanokkal, amelyek nem egyszerűen azt közlik, mit lát, mit érez vagy tapasztal a költő, hanem az alkotó értelmező szándékáról is tanúskodnak. Egy interjúban mondta el: „csak arról tudok írni, ami megérint, és csak addig, ameddig érdekel”. Elsősorban tehát magának ír, hogy értelmezze a látottakat, hogy lássa: csakugyan érti-e azt, amit tapasztalt. Ezért aztán verseiben igen sok az önreflexió, miközben találó, egyszerre több érzékszervvel fölfogható érzeteket, látványokat rögzít: „Ökörnyál szövétnekét gyújtja lángra / a pirosló bokrok parazsa száll / a vattacukor illatú mélabú. / Hull a táj, mint megannyi őszi cserebogár” (Naptár); „Hulladékot vesz szárnya alá / egy püffedt, sodródó reklámszatyor. / Benőve áll, vasbetonba öntve, / egy üres tekintetű anyaszobor” (Szürkület a Zsidó Vértanúkon). Érzékletes képei mögött mindig ott van az értelmező szándék, leírásai mindenkor egy gondolat pontos szemléltetését hivatottak szolgálni. Így aztán a szókép után sokszor képvesztés következik, vagyis érvelés, indoklás: „Fehér ruhájuk nem hasonlít egymásra, / mert egyforma anyagból van” (Instrukciók ikernők működését illetően); „Teleknyi űr. A ház lakatlan. / Szervetlen, ekképp halhatatlan” (Hiányhasonlatok). Képek és érvek váltakozása, látványok és indokok egymásutánja jellemzi különös ritmusú, finom képillesztésű és rímelésű verseit. A darabok egymásutánjából azután kirajzolódik egy sajátos költői szemlélet: Láng Orsolya eleve úgy rögzíti a látványt, hogy az rögtön egyfajta sajátos értelmezés lesz, és ezt a lírai ego által fölfogott és megértett elementumot állítja a realitás próbája elé: „Nincs árnyék, mindenünnen szembe tűz a nap” (Tanúság); „Mert ott minden úgy volt, ahogy a létezés / egyszerű öröme megkívánja” (A kör zegzugosítása); „Egy ideig nem néztem felé, / de mindig tudtam: ott van” (A test újrafelismerése). Kép és gondolatiság párhuzamos szekvenciájából áll össze egy-egy vers, miközben az egészet keretbe foglalja a megértés és megértetés szándéka. Apró képek és magyarázataik az építőelemei Láng Orsolya verseinek, miközben a rövidebb alakzatokkal is magabiztosan bánik (Posztok; Búcsú; Együgyű dalok egy ügy ürügyén). A rövidebb és hosszabb versek terjedelmének különbözősége annyiban érdekes, mert pontosan jelzi, milyen gyors volt a költő világot megértő szellemi-alkotói művelete. Innét ered, hogy számos verse voltaképp versrészek füzére, amit rendszerint a címek többes száma is jelez (Szénafüvek; Kiemelések tőled; A boldog szolga dalai; Képeslapok; Tündöklő öregek; Életjelenségek). Láng Orsolya gondolati indíttatású, de erősen képi hatású költészete a fiatal magyar líra értékes teljesítménye. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"