A költő jócskán elmúlt negyven éves, mégis csak most jelentkezik első kötetével, ami azért is különös, mert a könyv fölütésekor az olvasó számára azonnal világos lesz, szerzője poeta natus, született költő. Pintér László igen mély gondolatiságot rendkívül plasztikus képekben és kristályosra csiszolt versnyelven szólaltat meg. Olyasmikre képes, amikre csak a legnagyobbak, az emberi lét legvégső kérdéseit és a világ legszélsőbb vonásait ábrázolja utánozhatatlan keménységű, tömörségű, ugyanakkor emelkedett és evokatív stílusban, azt érzékeltetve, hogy az élet a maga ellentmondásaival, szélsőségességeivel teljes. Erről egyik négysorosában így ír: „szavakba zsúfolom amit el kell hogy mondjak / és ha már nem bírják el hát közéjük irdalom / de csak remélni tudom hogy maradni fog majd / e két halánték közt még józan észnyi irgalom” (irgalom). A lét kozmikus végtelenségét és a pillanat tünékenységét kristálytisztán szóló sorokban rögzíti (Az utolsó hajnal; Fény zuhan; Dimenziók; De amíg lassan rájössz). Verseiben együvé kerül a Himalája égbe nyúló sziklacsúcsa és a foltos lepkeszárny hímpora, a sejtben megbúvó emberszabású végtelen, a sarki fény és a délszaki sziget, a görbülő égalj és Sziszüphosz hiábavaló erőfeszítése. Pintér László képes a végtelent, az univerzálist a pillekönnyű impresszióval egy nevezőre hozni, ahogyan a könyv címében is teszi: Hártyafalon atlaszi súly. Mélyen érti az emberi természetet, éspedig a keleti filozófiák, az ázsiai népek világszemlélete nézőpontjából, ám lírává transzponált gondolkodásában jelen van az antik klasszicitás éppen úgy, mint a keresztény eszmevilág és kulturális hagyomány (Meg ne járd!; emlékszem; Bizony mondom nektek; Fiaimnak). Pintér László tökélyre törekvően versel klasszikus időmértékes formákban ugyanúgy, mint ütemes, rímes alakzatokban; miközben rendkívüli formafegyelmével nyűgöz le, ráadásul mondandója előadása közben rendkívüli tudásanyagra utal. Ars poeticával fölérő módon így vall: „ha versed nem tapad mint pókháló faágon / s nem lélek s elme közti asztrális tusa / akkor bár írhatsz szépen és találón / nem más csupán egód meddő nárcizmusa”. Pintér László e bemutatkozó kötetével azonnal a kortárs magyar líra magasabb osztályába lépett. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"