Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
20%
Teljes leírás
Miután 1995-ben felvételt nyertem az ELTE BTK Néprajz tanszékére, mindjárt az első szemeszterben részt vehettem egy népzenei témájú speciális kurzuson, amit Sárosi Bálint és Pávai István tartottak. Mivel már régóta érdekeltek a honi és az idegen kultúrák zenéi és hangszerei, de zenei végzettségem nem volt, mindketten jó ötletnek tartották, hogy a hangszerek történeti vizsgálatával foglalkozzak, mert honi specialista hiányában, szükség lenne egy néprajzos szemléletű hangszerkutatóra, vagyis egy organológusra. Ezzel kapcsolatban a támogatásukra és a segítségükre továbbra is számíthattam, így a szakdolgozatom témavezetését Pávai István és a doktori disszertációm témavezetését pedig Sárosi Bálint vállalta el. A disszertációm könyvvé formálásában lektorként szintén segítségemre volt Pávai István, ami „A népi hangszerek története és tipológiája” címmel 2015-ben jelent meg és összességében olyan jól sikerült, hogy amikor 2018- ban utoljára találkozhattam Sárosi Bálinttal, az igencsak kritikus mester megdicsérte a munkámat. Ám amint azt hozzátette, nem ért egyet a címválasztással, mert ahogy azt kifejtette „Nincsenek népi hangszerek, csak hangszerek, amelyeken népzenét is játszanak.” Ezen utolsó, építő jellegű kritikai megjegyzése rámutatott arra a tényre, hogy bár a „népi hangszer” gyakran használt kifejezés, a korábbi definíciók áttekintése arra mutat, hogy több, olykor egymásnak is ellentmondó jelentéstartalommal használták és használják. Ugyanez igaz az „ősi” és a „nemzeti hangszer” fogalmakra is, mert egyiknek sem alakultak ki egységes, tudományosan elfogadott kritériumai, és az adott ország értelmiségi rétege döntötte el, nem egyszer kitalált hagyományként, hogy mit tekint nemzeti hangszernek. Azonban nemcsak a nacionalizmus, hanem a multikulturalizmus is megtalálta a maga szimbolikus hangszereit, amelyeknek – a különböző ideológiák szimbólumaiként – lényegében a nemzeti hangszerekhez hasonló szerepük van. A nemzeti hangszerek szimbolikájához hasonlóan a multikulturális hangszerek is pszichológiai és kulturális határjelzőként funkcionálnak, és egyszerre fejezik ki az összetartozást, valamint a másoktól való elkülönülést. Összességében jómagam ezzel az áttekintéssel szeretnék elbúcsúzni tudós Mesteremtől, aki földi hívságokkal immár nem foglalkozva, többé sajnos már nem fog tanácsokat és ötleteket adni. Isten nyugosztalja, Tanár Úr, megtisztelő, hogy személyesen is ismerhettem!
Brauer-Benke József (1970-)

Hangszerek és ideológiák

Borító ár
4 000 Ft
Aktuális online ár
3 200 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Brauer-Benke József (1970-)
ISBN
9789635670703, 9786155167546
Egyéb szerzőség
Bölcsészettudományi Kutatóközpont. Zenetudományi Intézet (Budapest) (közread.)
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2023
Méret
246, [2] o.
Kiadó
BTK Zenetudományi Int.
Cikkszám
3001085466
Alcím
ősi, népi, nemzeti és multikulturális hangszerek

Darabszám
Teljes leírás
Miután 1995-ben felvételt nyertem az ELTE BTK Néprajz tanszékére, mindjárt az első szemeszterben részt vehettem egy népzenei témájú speciális kurzuson, amit Sárosi Bálint és Pávai István tartottak. Mivel már régóta érdekeltek a honi és az idegen kultúrák zenéi és hangszerei, de zenei végzettségem nem volt, mindketten jó ötletnek tartották, hogy a hangszerek történeti vizsgálatával foglalkozzak, mert honi specialista hiányában, szükség lenne egy néprajzos szemléletű hangszerkutatóra, vagyis egy organológusra. Ezzel kapcsolatban a támogatásukra és a segítségükre továbbra is számíthattam, így a szakdolgozatom témavezetését Pávai István és a doktori disszertációm témavezetését pedig Sárosi Bálint vállalta el. A disszertációm könyvvé formálásában lektorként szintén segítségemre volt Pávai István, ami „A népi hangszerek története és tipológiája” címmel 2015-ben jelent meg és összességében olyan jól sikerült, hogy amikor 2018- ban utoljára találkozhattam Sárosi Bálinttal, az igencsak kritikus mester megdicsérte a munkámat. Ám amint azt hozzátette, nem ért egyet a címválasztással, mert ahogy azt kifejtette „Nincsenek népi hangszerek, csak hangszerek, amelyeken népzenét is játszanak.” Ezen utolsó, építő jellegű kritikai megjegyzése rámutatott arra a tényre, hogy bár a „népi hangszer” gyakran használt kifejezés, a korábbi definíciók áttekintése arra mutat, hogy több, olykor egymásnak is ellentmondó jelentéstartalommal használták és használják. Ugyanez igaz az „ősi” és a „nemzeti hangszer” fogalmakra is, mert egyiknek sem alakultak ki egységes, tudományosan elfogadott kritériumai, és az adott ország értelmiségi rétege döntötte el, nem egyszer kitalált hagyományként, hogy mit tekint nemzeti hangszernek. Azonban nemcsak a nacionalizmus, hanem a multikulturalizmus is megtalálta a maga szimbolikus hangszereit, amelyeknek – a különböző ideológiák szimbólumaiként – lényegében a nemzeti hangszerekhez hasonló szerepük van. A nemzeti hangszerek szimbolikájához hasonlóan a multikulturális hangszerek is pszichológiai és kulturális határjelzőként funkcionálnak, és egyszerre fejezik ki az összetartozást, valamint a másoktól való elkülönülést. Összességében jómagam ezzel az áttekintéssel szeretnék elbúcsúzni tudós Mesteremtől, aki földi hívságokkal immár nem foglalkozva, többé sajnos már nem fog tanácsokat és ötleteket adni. Isten nyugosztalja, Tanár Úr, megtisztelő, hogy személyesen is ismerhettem!