Valódi – vagyis a maga plátói módján valódi – szerelemmel kezdődött M. Nagy Miklós oroszokhoz fűződő, mai napig tartó vonzalma: még a Várpalotán töltött gyermekévek alatt rabolta el a szívét egy, az ott állomásozó szovjet katonák rokonságához tartozó orosz leányzó. Bár mindez már csak emlék, az orosz kultúrához fűződő viszony nagyon is élő maradt: M. Nagy Miklós az egyik legavatottabb orosz műfordító, ruszista lett. Ennek egyfajta szubjektív lenyomata most megjelenő kötete, amely kereken száz, egymással lazán összefüggő, de külön-külön is olvasható esszét tartalmaz. Ezek színes, különleges, eredeti hangú irodalmi mozaikokként adnak összképet a közelmúlt és jelen Oroszországáról (és természetesen az egykori Szovjetunióról). Szó esik bennük elsősorban kultúráról, s annak minden neméről, fajáról (elsősorban persze irodalomról), politikáról és történelemről (csak amúgy könnyedén a legfajsúlyosabb témákról is), s ezek mellett a vágyott, néha csipkelődve felidézett, kinevetett, de alapvetően imádott nőkről, oroszról és magyarokról egyaránt. A narrátor anekdotázó stílusban, sodró könnyedséggel, finom iróniával és nagy erudícióval mesél, időnként pedig feltűnik az oldalán egy bizonyos Armigero, aki tán legjobb barát, máskor ellenség, vagy épp alterego – esetleg mindez együtt. A minden művelt, orosz kultúra iránt érdeklődő olvasónak kiváló időtöltést ígérő kötet általános gyűjtőkörű könyvtárak anyaga. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"