A kötet szerzője, Bérczy József Tiszaföldváron született 1940-ben. Tizenhat évesen, az októberi forradalom idején disszidált, 1958-ban Ausztriában érettségizett, majd Norvégiában az orvosi karon végezte el az egyetemet. 1963. december 29-én este Oslóban találkozott a svéd Elisabeth Bernström Borostyánárral. Az ismeretségből szerelmi házasság és három gyermek született, amely a szerző egész életét meghatározta. A nyolcvanas években Afrikában, a Kalahári sivatagban, Botswanában dolgozott orvosként. Anyanyelvhez azonban egész életében ragaszkodott, felesége is tökéletesen megtanult magyarul. Egy szörnyű baleset következtében 2009-ben Borostyánár lebénult, ez alapjaiban változtatta meg életüket. Különös versek, történetek és fordítások "egymásba játszatásából" áll össze a karcsú kötet anyaga: életük krónikája, a megélt emlékek lenyomata, gondolati kapcsolódások, képzettársítások, az újra felfedezett kötészet élménye jellemzi a szövegeket. A magyar nyelvhez zsigeri szinten ragaszkodó költő lassan felfedezte azokat a "pilléreket", amelyek mindmáig megtartják kettejüket a hétköznapokban. Többek között Bartók zenéjére és Márai írásaira épül a jelenük. A zene és az írás "áthallásainak" lenyomata a fotókkal illusztrált, lírai képekben gazdag, elgondolkodtató kötet, amely a formai újításokra fogékony, "lélekből olvasóknak" ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"