Gyermekverset írni nem könnyű 'mesterség', hiszen a versnek nemcsak könnyen érthetőnek vagy éppen gyorsan elsajátíthatónak kell lennie, hanem szellemesnek, színesnek, na és persze dallamosnak is, hogy aztán a gyermeki fülek számára szórakoztató, érdekes és tanulságos nyelvi leleményként hasson. Szerzőjének nem árt a kicsinyek fejével gondolkodnia és lelkével éreznie, és az sem hátrány, ha az átlagosnál fejlettebb fantáziával van megáldva. Kövesdi Károly nem panaszkodhat: a fenti kitételek mindegyikének magasan megfelel. Hiszen melyik gyerek mondaná, hogy nem érti, mit jelent elaludni az iskolában az unalmas órán, vagy hogy a 'fakopács' miért az erdők doktora, de nagyon valószínű, hogy azt is minden apróság pontosan tudja, hogy Felvonómanó él a nyöszörgő liftben, és hogy a számtankönyvet például a Firkálómanó rondította el olyan nagyon csúnyán. A hagyományos gyermekvers témái - az állatok világa, a környezetünk használati tárgyai - nyernek új értelmezést a lírai darabokban. A költői fantázia képtelen történeteket játszat el velük, amelyek azonban a gyermekek számára éppoly természetesek, mint a felnőtteknek az, hogy a Föld forog. Ezek az események aztán rendszerint valamilyen humoros csattanóval zárulnak, legyen az akár egy szójáték, akár egy tematikai megoldás. 'Dicsekszik az angolna: / Most indulok angolra, / mert aki nyelvet tanul, / víz alatt is boldogul.' A szép kivitelű kötetet Takács János látta el színes, kedves illusztrációkkal.