Mélyen emocionális, mégis, ezzel egy időben magasan intellektuális utazásra invitál mindenkit az elismert költőnő legújabb verseskötetében, melyben az alanyi líra megkapóan emberi oldala tárul fel. A lírai én kiénekli magából mindazt, amit szeret: Róma sikátorait és napfényben fürdő palazzóit és piazzáit, a névtelen másikat, a vágyott férfit, akit egy életen át keresett, a barátokat, a múltat és az irodalmat. Ezzel együtt viszont a kötet nem hallgatja el a bánatot, a keserűséget, valamint a mai magyar politikai élet visszásságait sem. Imre Flóra Horatius és Lator László nyomdokain haladva írja verseit, melyek tökéletesen összecsengő rímekkel és szintén tökéletes ritmussal egy született költő minden mesterségbeli tudását magukon hordozzák. A legtisztább forrásból táplálkoznak a költemények, amelyek a keresztény mitológiát éppúgy termékenyen továbbírható nyersanyagként kezelik, mint a lírai én saját tapasztalatait.