A pécsi egyetemi tanár kötete hat hosszabb tanulmányt és három elemző könyvismertetést tartalmaz – valamennyi a 19. századi magyar irodalom történetével foglalkozik, a recenziók is, ugyanis a szemrevételezett új kiadványok témája is e század magyar literatúrája. A tanulmányok csokrának első darabja Kazinczy Ferenc kritikusi szemléletmódját vizsgálja, éspedig abból a föltevésből kiindulva, hogy a magyar író Johann Joachim Winckelmann (1717-1768) utánzás-elméletét vette alapul műbírálói munkássága során. A szerző mindenekelőtt arról ad képet, mit olvasott Kazinczy, milyen mélyen ismerte Winckelmann korszakos munkásságát, utánzás-elméletét, illetve képet ad a német művészettörténész, esztéta egész munkásságáról, mintegy kontextust teremtve a kritikus Kazinczy munkássága köré (Kazinczy Winckelmannt olvas). Két tanulmányban foglalkozik a szerző a különc Bárány Boldizsár (1793-1860) alakjával, a Berzsenyi-epigon költővel („Mint Hoblik”. Esettanulmány egy Berzsenyi-epigonról; Felejtés és emlékezet. Berzsenyi Dániel és Bárány Boldizsár). Előbb megjegyzéseket fűz Kölcsey Ferenc A’ vadászlak című elbeszéléséhez, majd elemző tanulmányt szentel Katona József A Múzsához című versének, ennek ürügyén a lírikus Katonáról is számos fontos megállapítást tesz, főképp verseinek filozófiai implikációira utal („Járj idegen Téreket édesem…” Megjegyzések egy Katona-vershez). Ugyancsak Katona művéről, a Bánk bánról szól abban a dolgozatában, amely nagy nemzeti drámánk filozófiai alapjait éppen úgy érinti, mint filológiai sajátosságait, vagy épp a szerző előadásra vonatkozó instrukcióit (A szó hiánya és a test nyelve). A kötet utolsó harmadában található a Kritikák fejezete, ebben ismerteti Márton László Minerva búvóhelye (200610225) című regényét, amely Batsányi Jánosról, illetve a férje számára kegyelemért folyamodó Baumberg Gabrielláról szól, és nem utolsó sorban a „harmadik főszereplőről”, a nyelvről, a fordítómunkáról. Ismerteti Péterfy Gergely Kitömött barbár (201719177) című Kazinczy-regényét, valamint Nyáry Krisztián sikert aratott irodalomtörténeti összeállítását, az Így szerettek ők második kötetét (201721064), amelyben híres magyar írók és költők érzelmi életét dokumentáltan elevenítette meg. Tóth Orsolya mind a 19. századi magyar irodalomtörténet egy-egy alkotója munkásságának részleteit föltáró tanulmányaiban, mind a 19. század magyar íróival foglalkozó új kiadású művek bemutatásával – imponáló tudományos apparátus, szakirodalmi bázis alapján, illetve kézirattári vizsgálódások után – arról tesz tanulságot, hogy a címben szereplő Egykor és most viszonyrendszere fölöttébb bonyolult, miképp a tanulmányok és műbírálatok sem egyszerű olvasmányok, szakemberek figyelmére számíthatnak. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"