A firenzei trecento "hármas koronájának" legfiatalabb tagja Dante és Petrarca mellett - Giovanni Boccaccio, akinek híres, irodalomtörténeti jelentőségű és fontosságú fő műve, a Dekameron, a pajzán történéseket 10 napba sűríti a szerző,, melyből az első kötet Dekameron 5 napját beszéli el. Boccaccio történetein érződik, hogy a szerzőnek kifogyhatatlan kedve telik a mesélésben. Elmondja a nagylelkűségnek (hatodik nap, ötödik nap), a hűségnek és hűtlenségnek mulatságos és fordulatos házasságtörési históriákkal tarkított (harmadik nap, hetedik nap) vagy az ostobaságnak (nyolcadik nap, kilencedik nap) váratlanul újszerű példáit, olykor pedig egyszerűen csak a sors egy-egy kiszámíthatatlan, elkápráztató fordulatát (első nap). Az író máig élő rendkívüli hatását - alkotókra, olvasókra egyaránt - egyrészt újszerű és virtuóz formakezelésének, könnyed és sima stílusának, áradó körmondatai tökéletes dinamikájának, másrészt annak a ténynek köszönheti, hogy az irodalom számára fölemelte és meghódította az eddig irodalomalatti életet élt (anekdotákban, fabulákban), nagyon is e világi, a földi életörömök igenlését az értékrend csúcsára helyező témákat. A 'tíz nap' jelentőségének elismeréseképpen Petrarca, babérkoszorús költő barátja latinra fordította a tizedik nap tizedik elbeszélését, a szeplőtlen jellemű Griselda történetét, azzal a céllal, hogy megismerje a világ valamennyi művelt embere. - Minden olvasónak ajánlható kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"