Kötetünk kétharmadát a Kiltartan (ír nyelven Cill Tartan) környékén lejegyzett tündérmesék adják. Legtöbbjük eredeti, máshol még csak hasonló változatok sincsenek, igazi csemegét jelentve az olvasóknak. A történetek egyéb európai népmesekincstől különbözőségét a meseterjedés iránya adja. A mesék kelet felől terjedtek nyugati irányban, és az ír szigetektől nyugatra már nincs semmi… Ezért az írek Salamon király történetét évszázadok óta ismerik, ám Cill Tartan tündérmeséit a világ Lady Gregory tollából ismerte meg. Ilyen történet Beswarragal, a kis vörösbegy, a ló és csikó, vagy Cailleach-na-Cearc meséje. A magyar szövegben visszatértünk a nevek eredeti ír írásmódjához – döntésünket Lady Gregory minden bizonnyal nagyra értékelte volna. Az ír haza, a smaragdsziget megannyi csodája, hableányok, boszorkányok, beszélő állatok, óriások, tündérek, mágikus erejű királyfik, bansheek és sidhek vonulnak föl kötetünk lapjain. A történetek eredete a múlt kibogozhatatlan mélyében rejtőzik. A tegnap homályából kiemelkedve ezek a történetek a kelták, gaelek, írek sok-sok generációjának ajkain csiszolódtak, tökéletesedtek és adódtak szájról-szájra, míg a XIX. század végén Lady Gregory lejegyezte, irodalmi formába öntötte és angol nyelven kiadta ezeket. A kötet csaknem száz éve része az egyetemes kultúrkincsnek, ám a történetek magyar nyelven most először kerülnek az olvasóközönség elé. A mesék stílusa, derűje, sokszor vidám hangulata eltéveszthetetlenül ír: néhány oldalt követően ráérzünk az ír néplélekre, és ebben nem a hamisítatlan ír nevek csengése, hanem a történetek mögötti báj, elegancia, kedvesség, vidámság, élni akarás és gondolkodásmód lesz a társunk. Ám egyoldalú lenne Lady Gregory művészetét csupán a tündérmesék felől bemutatni, ezért egy másik kötetéből is idézünk részleteket, melyek ugyancsak először jelennek meg magyarul, remekül kiegészítve a tündérmesék derűs, tiszta mesevilágát az ír múlt, történelem és emlékezet kevéssé derűs, de nemzetformáló múltjának emlékeivel. Ballada- és eposzrészletek, Szent Patrick dicsérete és sárkányok tüzes lehelete elevenedik meg Osszián látomása és Deirdre siratóéneke mellett. Feltűnik Cathbad, a legendás druida és önbeteljesítő jövendölése is. Mindez bensőséges betekintést ad az ír néplélek mélységeibe, mely tőlünk, magyaroktól nem is áll annyira távol.