Baudelaire idehaza szinte napjainkig a modern költészet inauguráló nagymesterének számított, az első 'igazi' modern költőnek. A francia és a nemzetközi kritika ugyan régóta másképp 'tájolta', helyezte el költészetét, ma a legtöbben a szimbolizmus előtti irányok (klasszicizmus és romantika) nagy szintetizálójának tartják, aki néhány szimbolizmus utáni irány alapsajátosságait is előre vetítette, ám modernségben nem versenyezhet - mondjuk - Rimbaud-val vagy Mallarméval. De a besorolás változásai sem érintették Baudelaire költői rangját: kétségkívül nemcsak a múlt századi francia, de az újabb világirodalom egyik legnagyobb legtökéletesebb költőjeként tartják számon. Fő költői műve, a verseskötetként mint a verseken túlmutató, megkomponált kötetegészként is kiemelkedően fontos A romlás virágai magyarul már a 20. század elején megjelent, Babits Mihály, Tóth Árpád (a 'szép hűtlenek' és Szabó Lőrinc fordításában, azóta pedig számos kiadásban. A most megjelent kötet is ezt a klasszikus, ám sokak szerint már enyhén elavult, mert Baudelaire 'keménységét' megés ellágyító, szecesszióssá tévő, tömörségét sokszorosan oldó fordítást hozza. újdonság azonban; hogy A romlás virágai mellett megtalálható az összeállításban A fájó Párizs című prózaköltemény gyűjteménye is, amelynek jelentősége ugyan eltörpül a verseké mellett, ám ebben Baudelaire valóban kezdeményező volt, prózaversei ugyanis nem rövid novelláik, hanem valóban költemények, ilyenként az avantgárd számos törekvését is előlegezik. - A kötetet a meglévő Baudelaire-gyűjtemények figyelembevételével érdemes beszerezni.